Még mindig elmélkedem, magas röptű gondolatok szárnyalnak ide-oda. Talán ismerkedni szeretne, de ha megnézem a lapját, azt látom, hogy egész nap lóg a netten. Vadászik a youtubon, meg máshol és a nekitetsző dolgokat, hess be az oldalára, üzenőfalra. Még sincs semmi baj. Most a második baj, mikor az én ismerősömmel egy-két, kitt-katt véleményt váltunk, akkor Ő, zsupsz be és kot-kot. Válaszra sem méltatjuk a kot-kot, de nem veszi észre. Mindegy, most már hagyjuk. Annyi még, hogy én soha olyan kérést nem igazolok vissza, akit nem ismerek. Meglehet, olyant sem, akit „csak ismerek”
Fény....
Adj villágosságot Uram! Bármilyen, kis fényt, parányit, de ébrenlétünkben ne botorkáljunk a sőtétben.
Keressük a fényt, az reményt ad, hogy valamikor,talán hamarosan közelebb kerülünk célunkhoz. Oh, mit beszélek, milyen célok? Vannak céljaink? úgy gondolom, vágyaink, vannak, azok hajtanak. Mikor lesznek célcaink, akkor kezdünk haladni előre és talán meg látjuk a pici, parányi fényt is. Ekkor már, loholni kezdünk, szívünk a torkunkba, a távoli fény növekszik. Most, már vissza a gyors tempoból, csak lépegetünk, a szívünk kalapál. Tudjuk, vagy tudni véljük, hogy mit akarunk, ha a fény forrását elérjük.
Negatív gondolkodás - nem tudjuk, mit akarunk
Pozítiv g.................. - természetesen tudjuk, leginkább reméljük. Ez a zárszó mára.